Skip navigation

Laposférgek – Platyhelminthes

A laposférgek törzsébe főként élősködő férgek tartoznak, de az örvényférgek (Turbellaria) altörzsébe szabadon élő fajokat sorolunk. Az édesvízi örvényférgek egy része mikroszkopikus, legfeljebb 3 mm-es állat. Ezek a testüket borító csillózat és bőrizomtömlőjük segítségével csúsznak az aljzaton, vagy úsznak. A bélcsatornájuk egyszerű, egyenes lefutású. A szájnyílás a feji részen, vagy a törzs hasoldalán nyílik. Fajaik többsége ragadozó, de algákkal és növényi törmelékkel táplálkozók is akadnak közöttük. Ivaros szaporodásuk eredménye a tojás, amelyből lárvaalak nélküli állatok kelnek ki. Egyes fajoknál a bimbózással képződő utódok rajta maradhatnak a szülő állaton, ami több egyedből álló állatlánc kialakulását eredményezi. Különleges fajuk a vak örvényférgek közé tartozó Typhloplana viridiata, amelynek smaragdzöld színét a testében élő zöldmoszatok adják (1. ábra).

1. ábra (a) Szabadon úszó örvényféreg (Turbellaria) – 1 mm. (b) Typhloplana viridata – 1 mm. (c-d) Microturbellaria elülső testrésze két szemmel és hátulsó testrésze petékkel (fénymikroszkópos képek)

A hármasbelűek (Tricladida) kifejlett egyedeinek testhossza többnyire meghaladja a 6 millimétert (2. ábra). A lapított, lágytestű, összhúzékony állatok feji része jól elkülönül a törzstől és kettő, vagy több csészeszemet, gyakran oldalt, vagy előreálló nyúlványokat visel. A szemek száma és a fej függelékeinek elhelyezkedése fontos faji bélyeg.

A hármasbelűek kisebb rovarlárvákkal, rákokkal táplálkoznak, de a dögöt is elfogyasztják. A zsákmányt a garattasakból, a hasoldalon kiölthető, izmos garatjukkal ragadják meg. Az emésztés helyszíne egy vakon végződő, elágazó béledényrendszer. Innen az emészthetetlen anyagok a szájnyíláson át kerülnek a külvilágba.

1-4 mm-es több tojást is tartalmazó tojáscsomóikat általában vékony szállal rögzítik az aljzathoz. A lerakott tojáscsomók kezdetben narancssárgák, majd néhány óra alatt sötét barnává, feketévé válnak (3. ábra).

Az örvényférgek jelentős regenerációs képességekkel rendelkeznek. A kettévágott állatok 1-2 nap alatt újrafejlesztik hiányzó szerveiket (2. ábra).

Az örvényférgek az aljzat közeli növényi törmelékben, a vízinövények között, kövek alsó felszínén gyakoriak. Az aljzatról a sérülékeny testű állatokat finom ecsettel választhatjuk le. A vízbe süllyesztett nyers húst, vagy májat tartalmazó csapdák odavonzzák a férgeket, ezért begyűjtésükhöz ezek is használhatók.

A hegyi patakok középső és alsó szakaszán élő füles planária (Dugesia gonocephala) a feji részén található áramlásérzékelő szerveiről kapta nevét (2. és 10a. ábrák). Segítségükkel képes meghatározni a víz folyásirányát. A planária az áramlással szembecsúszva csökkenteni elsodródásának veszélyét.

2. ábra (a) Füles planária (Dugesia gonocephala) testfelépítése – 3 cm. (c-d) Füles planária regenerációja a feji rész kettévágása után

 

3. ábra (a) Füles planária (Dugesia gonocephala) vízbehullott levélhez rögzített petecsomója. (b) A frissen lerakott planária petecsomók narancssárgák

A márványozott mintázatú, szürke, vagy barna foltos planáriát (Dugesia tigrina) akváriumi növényekkel hurcolták be Európába Észak–Amerikából. A legfeljebb 25 mm-es állat háromszögletű feji része fülszerű oldalsó nyúlványokat hordoz (4. ábra). Különböző típusú vízterekben dombvidéki, síkvidéki, meszes és szerves hidrogeokémiai jellegű, durva és közepes-finom mederanyagú, közepes és nagy vízgyűjtőjű, természetes és erősen módosított vízfolyásokban is előfordul.

4. ábra (a-b) Foltos planária (Dugesia tigrina) – 25 mm

A mocsári planária (Planaria torva) gyakori lakója az álló– és áramló vizeknek. A kissé kihegyesedő fej nem visel oldalsó nyúlványokat. A 20 mm-es állat háti és hasi testfelszíne egyaránt szürkés, vagy barna színű (5. és 9d. ábrák).

5. ábra (a-c) Mocsári planária (Planaria torva) – 12 mm

 A dunai planária (Dendrocoelum romanodanubiale) is idegenhonos faj, mely az 1980-as évek végén érkezhetett hazánkba. Túlnyomórészt a Duna főágában fordul elő. Eredeti hazája a ponto-kaszpi térségben van, jelenleg a Dunából, Majnából és Rajnából ismert.

A Bdellocephala punctata nagyméretű, a tavak és csatornák kövei alatt, vagy iszapjában élő planária. Az csak élő zsákmánnyal ragadozó egyedek főként víziászkákkal, vízibolhákkal és árvaszúnyog lárvákkal táplálkoznak.

Középhegységekben és síkvidékeken álló- és áramló vizekben él a 30 mm-es testméretet is elérő tejfehér planária (Dendrocoelum lacteum). Az aljzaton mozgó állat testében gyakran kirajzolódnak a táplálékkal telt bélágak (6. és 9a. ábrák).

6. ábra (a-b) Tejfehér planária (Dendrocoelum lacteum) felül- és alulnézeti képe– 25 mm

A hasonló élőhelyeken élő gyászplanária (Dugesia lugubris) szürkés-barnás testű, legfeljebb 20 mm-es féreg (7. és 10c. ábrák).

7. ábra Gyászplanária (Dugesia lugubris) – 20 mm

A legfeljebb 15 mm-es szarvasplanária (Crenobia alpina) legtöbbször sötétszürke, alkalmanként barna, vagy fekete színű laposféreg (10b. ábra). A magashegységi patakokban sokfelé elterjedt, a középhegységekben többnyire csak a hideg- és tiszta vizű források közelében lehet megtalálni. A felszíni vizek mellett a barlangi vizekben is megjelenhet.

A barnás, feketés színű, legfeljebb 15 mm-es sokszemű planáriák (Polycelis) különféle élőhelyeket népesítenek be. A sokszemű szarvasplanária (Polycelis felina) tiszta vizű hegyi patakokban, míg a fekete planária (Polycelis nigra) az álló- és lassú folyású vizekben él. Közös jellemzőjük, hogy 10, vagy több szemük van, amelyek a test elülső részének peremén sorakoznak egy sorban (8. és 9b. ábrák).

8. ábra (a) Fekete planáriák (Polycelis nigra) – 20 mm. (b-c) Fekete planária szemek a testszélen (fénymikroszkópos képek)

A Phagocata vitta legfeljebb 15 mm-es fehéres színű állat. Kis, hideg vizű hegyi patakokban él, ahol elsősorban kevéssertéjű gyűrűsférgekkel és árvaszúnyog lárvákat zsákmányol. A Crenobia alpina és a Polycelis felina táplálék és élőhely konkurense, ezért általában nem található meg ezekkel a fajokkal egy élőhelyen.

A patakokban a planáriák elterjedése jellegzetes képet mutat. Az európai hegységi kisvízfolyások felső szakaszán, vagy a forráskifolyókban él a szarvasplanária. A patakok középső szakaszán fordul elő a sokszemű szarvasplanária, és az alsó szakaszt pedig többnyire a füles planária népesíti be alkalmanként a tejfehér planáriával együtt. Ezt az övezetességet arra vezetjük vissza, hogy a jégkor elmúltával a leginkább szűk-hőtűrésű hidegkedvelő szarvasplanária a forráskörnyéki menedékhelyekre húzódott vissza, míg a kevésbé szűk-hőtűrésű sokszemű szarvasplanária a következő patakszakaszt a tág-hőtűrésű füles planária és a tejfehér planária a patakok alsóbb szakaszain maradt.

9. ábra (a) Tejfehér planária (Dendrocoelum lacteum) – 25 mm. (b) Fekete planária (Polycelis nigra) – 15 mm. (c) Fekete planária szemei (fénymikroszkópos kép). (d) Mocsári planária (Planaria torva) – 12 mm

10. ábra (a) Füles planária (Dugesia gonocephala) – 3 cm. (b) Szarvas planária (Crenobia alpine) – 15 mm. (c) Gyászplanária (Dugesia lugubris) és feji része (kiskép) – 2 cm

LAPOSFÉREG VIDEÓK

HATÁROZÓ

Felhasznált és ajánlott irodalom

Andrikovics S, Kerekes J, Kriska Gy, Liszi J (2002) A limnológia alapjai – főiskolai jegyzet. Eszterházy Károly Főiskola, Eger

Ball IR, Reynoldson TB (1981) British Planarians (Platyhelminthes: Tricladida). Keys and notes for the identification of the species. Cambridge University Press, Cambridge

Barnes RD (1980) Invertebrate zoology, 4th edn. Saunders College, Philadelphia

Cannon LRG (1986) Turbellaria of the world. A guide to families & genera. Queensland Museum, Brisbane

Cannon LRG, Faubel A (1988) Turbellaria. Pp. 273–282 In Higgins R.B. and Thiel H. (Eds) Introduction to the Study of Meiofauna. Smithsonian Institution Press, Washington

Damborenea C, Rogers DC, Thorp JH (eds.) 2019 Keys to Palearctic Fauna: Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates. Vol. 4e4. Elsevier Inc.

Farkas J, Szővényi G, Török J, Török JK (2011) Állatrendszertani gyakorlatok. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0073

Fitter R, Manuel R (1986) Freshwater life. Collins, New York

Illies J (ed) (1978) Limnofauna Europaea. A checklist of the animals inhabiting European inland waters, with account of their distribution and ecology, 2nd revised and enlarged edn. G. Fischer/Swets & Zeitlinger, Stuttgart/Amsterdam

Kenk R (1974) Index of the genera and species of the freshwater Triclads (Turbellaria) of the world. Smithsonian Contrib Zool 183: 1–90

Kolasa J, Tyler S (2010) Flatworms: Turbellarians and Nemertea. In: Thorp JH, Covich AP (eds.) Ecology and classification of North American freshwater invertebrates. Vol. 3., Academic Press, San Diego, CA., 143–161

Kovács K, Fülep T (2011) Invazív planáriafajok (Platyhelminthes: Tricladida) előfordulása Északnyugat-Magyarországon. Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 26: 153–160

Kriska Gy (2004) Vízi gerinctelenek. Kossuth Kiadó

Kriska Gy. (2008) Édesvízi gerinctelen állatok – határozó. Nemzeti Tankönyvkiadó

Kriska Gy, Tittizer T (2009) Wirbellose Tiere in den Binnengewässern Zentraleuropas. Weissdorn, Jena

Kriska Gy (2013) Freshwater Invertebrates in Central Europe - A Field Guide. Springer–Verlag Wien Heidelberg New York Dordrecht London + Digital extra materials

Lampert K (1904) Az édesvizek élete. Királyi Magyar Természettudományi Társulat

Lanfranchi A, Papi F (1978) Turbellaria (excl. Tricladida). In Illies J (ed.) Limnofauna Europaea. Fisher, Stuttgart, 5-15

Littlewood DTJ, Bray RA eds. (2001) Interrelationships of the Platyhelminthes. Taylor & Francis, London, New York

Lovas B (1990) Édesvízi parányok II. Móra Ferenc Könyvkiadó

Móczár L (1969) Állathatározó I. Tankönyvkiadó, Budapest

Norena C, Porfiriev A, Timoshkin O (2019) Phylum Platyhelminthes. In. Damborenea C, Rogers DC, Thorp JH (eds.) Keys to Palearctic Fauna: Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates. Vol. 4e4. Elsevier Inc., 113–144

Quigley M (1977) Invertebrates of stream and rivers, a key to identification. Edward Arnold, London

Reynoldson TB, Young JO (2000) A key to the freshwater triclads of Britain and Ireland with notes on their ecology, vol 58. Scientific Publications of the Freshwater Biological Association, Windermere, pp 1–72

Rieger RM, Tyler S, Smith JPS, Rieger G (1991) Turbellaria. In: Harrison FW, Bogitsh BJ (eds.), Microscopic Anatomy of Invertebrates. Vol. 3: Platyhelminthes and Nemertinea. Wiley-Liss, New York, NY. 7–140

Schwab H (1999) Süßwassertiere. Klett, Stuttgart

Strebel H, Krauter D (1988) Das Leben im Wassertropfen. Kosmos Naturführer, Stuttgart

Thorp JH, Rogers DC (eds.) 2015 Ecology and General Biology: Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates. Vol. 1e4. Academic Press London

Tyler S, Hooge M (2004) Comparative morphology of the body wall in flatworms (Platyhelminthes). Canadian Journal of Zoology 82: 194–210

Tyler S, Schilling S, Hooge M, Bush LF (comp.) 2006–2015 Turbellarian taxonomic database. Version 1.7 http://turbellaria.umaine.edu. Consulted 2014-12-04.

Varga Z, Rózsa L, Papp L, Peregovits L (szerk.) (2021) Zootaxonómia: Az állatvilág sokfélesége. Pars Kft., Nagykovácsi